Túlélés, vadászat, természetjárás

Túlélési tanácsok, tippek, minden amivel életben maradhatsz. Főbb témáink: Túlélőfelszerelséek, túrabakancsok, tűzgyújtóeszközök, sátrak, kések, tájolók, túrabeszámolók. Túlélési praktikák.

Hírdetés

Utolsó kommentek

Hírdetés

Túlélőkés készítés

Hírdetés

A tűzgyújtás eszközei

Vultus 2010.10.28. 18:23

3. A tűzgyújtás eszközei

A túlélés során legtöbbször gyufával, vagy papírral gyújtunk tüzet, de gyakran előfordul, hogy erre más módszert kell keresnünk. A leírt eszközök mind alkalmasak a tűzgyújtásra, de némelyikhez azonban jóval nagyobb gyakorlat kell, mint a megszokott gyufával való gyújtáshoz.

GYUFA: Célszerű legalább két különböző helyen a katonának magánál tárolni. Ennek egyik oka az, hogy mint alapvető felszerelés, semmiképpen nem fogyhat ki egyszerre az összes. A másik pedig, a vízállósággal függ össze. Közismert, hogy könnyen elázik, nedvességet kap, és használhatatlanná válik. Néhány hadseregben a gyufa is rendszeresített felszerelési tárgy, és vízálló csomagolásban van. A gyufánk egyik felét legalább mindig vízálló csomagolásban tároljuk, ilyen lehet az orvosságos flakon, műanyag doboz, nylon fólia, stb. Ilyenkor nem fontos egy egész dobozt, hanem elegendő csak néhány szálat tartalékba elrakni, a gyufásdoboz oldalán levő dörzslappal együtt. A tartalék gyufa tárolására számtalan lehetőség van. Az a legfontosabb, hogy az mindig nálunk legyen. Pl. tártáska, gázálarctáska zseb, vagy akár sapkába bevarrva, stb.

A gyufák vízállóságát lehet növelni parafinnal (gyertyával) való bevonással is. A fa és a �gyufaméreg� is hygroszkópikus anyag, amely a levegő relatív páratartalmának növekedését követi.

A gyengébben nedves gyufát használat előtt végighúzva a hajunkon kicsit feltöltődik elektrosztatikusan, és észrevehetően könnyebben gyullad meg. Ez a módszer azonban teljesen átnedvesedett gyufa esetén már nem használható.

Készülnek speciális vihar, vagy hajós gyufák. Ezek vízállóak, és mint a neve is mutatja, viharban is meggyújthatók. Sajátosságuk, hogy az égési idejük is 2-3-szorosa a hagyományos gyufákénak. A vihargyufákat tengerészeti, hegymászó szaküzletekben lehet beszerezni, de néhány speciális felderítő alakulatnál is megtalálható.

ÖNGYÚJTÓ: Alapvetően a gázöngyújtó a legelterjedtebb, de katonák, kirándulók használják még a benzines változatot is. Ezek égéshője sokkal magasabb, mint a gázöngyújtóé, de nehézkes feltöltése miatt nem kedvelt. A benzines öngyújtók közül a legjobbnak a "Zippo" márkájút tartják. Használt, kiürült gázgyújtót sajnos mindenütt lehet a terepen találni. A túlélő ezeket is tudja használni, mert a gáz rendszerint előbb fogy ki, mint a tűzkő. A tűzkő szikrájával pedig, lehet taplót, lőport, stb. begyújtva tüzet gyújtani.

MAGNÉZIUM TÖMB: Mindössze gyufás skatulyányi méretű magnézium darab, amellyel esőben is tüzet rakhatunk. Egy vasdarabbal, pl. késsel lefaragunk néhány morzsányit a magnéziumból, és ráhelyezzük a meggyújtandó anyagra, pl. tapló, papír, forgács, stb. A magnéziumtömb egyik oldalán levő acél lapon a késünket végighúzva szikrát keltünk, és az begyújtja a magnézium forgáccsal a gyújtóanyagot.

KOVAKŐ ÉS ACÉL: Az évezredeken át jól bevált tűzgyújtó eszköz korszerű változata. A kovakő rúdformára kialakított eszköz, amelyen acélt végighúzva szikrát kapunk. A magnézium tömbnél kisebb hőértékű szikrákat kapunk. Így ezt az eszközt csak a leggyakorlottabb túlélőknek ajánlom.

LŐPOR: A legkézenfekvőbb szükség tűgyújtó eszköz a katonának. Háborúban eldobott lőszert szinte mindenütt lehet találni, akár még a fogolytáborból menekülő katonának is. A lövedéket a lőszerből kivesszük, és a szükséges lőpormennyiséggel tüzet gyújtunk. A lövedék kivétele fogóval a legegyszerűbb, de kézzel is eltávolítható. A lövedéket egy nyílásba, pl. ajtószárny közé, vagy padlórepedésbe befeszítjük, majd a hüvely oldal irányba történő mozgatásával minden kézifegyver lövedéket kiszedhetünk.

Az égés folyamatát egy csepp vízzel, olajjal tudjuk késleltetni. Így a pillanatnyi fellobbanás helyett a néhány másodpercre megnövelt égésidő jelentősen megkönnyíti a tűz begyújtását. A háztartási boltokban, gyógyszertárakban, méhészetekben, és egyéb vidéki gazdaságokban, de pincészetekben szinte mindig fellelhető a sárga kén. A kénnek a lőporral alkotott keveréke nemcsak sokáig ég, hanem igen magas, közel 750-800 C o -os égési hőmérsékletet biztosít, amellyel még a nedves fát is meg lehet gyújtani.

A száraz lőpor begyújtására minimális szikra is elegendő, pl. elem rövidre zárása, de akár még két kavics egymáshoz ütésével is lángra robbanthatjuk. Amennyiben többféle lőszer lőporából választhatunk, akkor a leghamarabb gyújtható a pisztoly, gépkarabély, majd a géppuska, és végül a tüzérségi lőporok. Ez utóbbi csöves, hurkapálcaszerű formája ellenére is jól használható tűzgyújtásra.

KÁLIUM-PERMANGANÁT + GLICERIN: Vegyi gyújtó eszköz, amelyet katonák is gyakran használnak. A kálium-permanganátot háborús helyzetekben egyénileg víztisztításra alkalmazzák. A glicerin pedig gépkocsiknál, rádiókészülékeknél a gumi felületek karbantartására használt anyag. Mindkettő beszerezhető gyógyszertárakban vagy vegyszerboltokban. Használatuk igen egyszerű.

Akár mogyorónyi kálium-permanganátra egy csepp glicerint rácsöpögtetünk, és az néhány másodperc múlva lángra lobban. A közel 800 C°-on égő vegyszerek rendszerint még a nehezebben lángra lobbanó anyagokat is meggyújtják.

NAGYÍTÓ: A nap segítségével történő tűzgyújtást szinte mindenki ismeri. A nagyítólencse gyújtópontjában a hőmérséklet akár az 1000 C°-ot is elérheti. Az összegyűjtött hőmennyiség függ a nap erejétől és a lencse átmérőjétől. A gyakorlati tapasztalatok szerint legalább 30-40 mm átmérőjű lencse szükséges ahhoz, hogy erős napsütésben biztonsággal tudjunk tüzet rakni. Harchelyzetben ritkán van nagyítónk, ezért más hasonló lencsékkel kell pótolni azt. A legkézenfekvőbb egy szemüveg. Ezen kívül használhatunk a terepen található szükségeszközöket is. Autó reflektor üvege, de lehet valamilyen optikai eszközből, pl. távcsőből, távmérőből, fényképezőgépből stb. kiszerelt optikával is tüzet rakni.

AKKUMULÁTOR, ELEM: A tűzgyújtás azon alapul, hogy az akkumulátor rövidre zárása során szikra keletkezik. Ezzel a szikrával a könnyen gyújtható anyagokat lángra tudjuk lobbantani. Tegyünk 1 dl benzint egy üres konzervdobozba, és a szikrával begyújthatjuk. Természetesen nemcsak üzemanyagot tudunk meggyújtani szikrával, hanem pl. lőport, de még vattát, taplót is. Autó akkumulátor rövidre zárásához használhatunk finom drótkefét is. Ezek szálai a rövidzárlatkor felizzanak, és igen magas fajlagos hőleadásra képesek.

TŰZGYÚJTÓ ÍJ: A legősibb tűzgyújtási mód. Első lépésként keresünk hozzá egy 60-80 cm hosszú és 2-2,5 cm átmérőjű rugalmas fát. Erre a legjobb a tiszafa, mogyoró, jávor, hárs, bükk, gyertyán, stb. Két végén készítsünk egy-egy kis bevágást, és erősítsünk rá húrt. Erre a célra egy kb. 1 cm vastag bőrszíj a legjobb, de erős spárga, vagy pl. ejtőernyős zsinór is megfelelő.

Orsónak és tokmánynak kemény, de száraz fát nézzünk. Az orsó az íj vastagságú legyen, és körülbelül arasznyi hosszúságú. Egyik végét hegyezzük ki, a másikat meg kerekítsük le. Ez utóbbi részhez csatlakozik a �tokmány�. A tokmány egy tenyér nagyságú fadarab, amelybe mélyedést faragunk az orsó tompa végének. Ezt a részt szokták szappannal, vagy zsírral is megkenni, hogy �jobban szaladjon� az orsó.

Egy lapos puhafa fadarabot keresünk, (pl. fenyő, hárs, stb.) és ennek szélébe V alakú bevágásokat és mélyedéseket faragunk. A mélyedés alá könnyen gyulladó anyagot teszünk. Erre a legmegfelelőbb a bükkfa tapló, nyírfa kéreg vagy a kóc. Ez utóbbihoz a spárga szétkalapálásával jutunk.

A tűzgyújtáskor térdünkkel vagy a talpunkkal leszorítjuk a falapot. Az íjjal az orsót előre-hátra forgatjuk, és az orsó hegyénél izzó parázs keletkezik. Ez lehull az alatta levő gyújtósra. Ne várjuk, hogy lángra lobbanjon, hanem az izzó parazsat a gyújtóssal együtt óvatosan kézbe kell venni, és fújni. Ez a gyakorlatot is igénylő mozzanat a kulcsa a tűzgyújtásunknak. Amennyiben éppen a megfelelő erőséggel fújjuk a parazsat, akkor az lángra lobban, és már csak rá kell tennünk az előre elkészített forgácsokra.

TŰZGYALU: Nagyon könnyen elkészíthető tűzgyújtó eszköz. Egy puhafába hornyot készítünk. Ehhez célszerű egy vastagabb bodzaágat keresni, és kettéhasítva a puha belét kivenni. A tűzgyalu rúdjának egy közel két arasz hosszú száraz keményfa botot keressünk. A horony egyik végéhez készítsünk könnyen lángra lobbanó anyagot. A tűzgyújtásnál a keményfa rúd végét mozgatjuk a horonyban, és a felizzott kis faforgácsok az odakészített gyúlékony anyagot meggyújtják.

25. ábra. Tűzgyújtó íj, tűzgyalu és tűzsodró

TŰZSODRÓ: Az íjas tűzgyújtáshoz hasonló módszer. Az íj helyett azonban a két tenyér közzé kell venni az orsót, és fentről lefelé haladva forgatni. A gyúlékony anyag meggyújtása az íjhoz hasonlóan történik. Ehhez a módszerhez nem csak gyakorlat, hanem meglehetősen nagy erőre és kitartásra is szükség van.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://tulelomester.blog.hu/api/trackback/id/tr892405999

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.