Avagy életem második legkeményebb túrája... Lesz szó az elsőről is... türelem
Írottkő. A maga 882 m es magasságával, és a testvérhegyeivel egész szép kihívást jelent a fel le mászkálást kedvelőknek. Hogy mindenki számára közérthető legyen, a 70 a túra hosszát jelzi kilóméterben kifejezve. Nemtudom ez első hallásrakinek tűnik soknak vagy kevésnek, de midenesetre mielőtt nekivágtunk nekem nem tűnt soknak. Miútán elértük az 50 km-es ellenörzőpontot komoly döntéssel találtuk szemben magunkat. Sötétedett, mindenki talpa térde sarka dereka teljesen szétvolt, valamint sötétedett, és lámpánk sem volt. Reménytelennek tűnő helyzet mondhatnánk, de egy nálunk is jobban lemaradásban lévő csapat megmentett minket, nekik lámpájuk is volt, hozzájuk csapódtunk tehát. Az utolsó 20 km es szakasz, ha rá gondolok is fáj, egy hatalmas és végtelennek tűnő emelkedővel kezdődött, majd egy hosszu egyenes út aminek sosem volt vége. Fájt. Nagyon fájt mindenünk. De itt már nem adhattuk fel, folytattuk hát. Reggel 6 kor indultunk el a Kőszegi Álltalános iskola tornaterméből, és este 11 körül értünk célba, közben alig áltunk meg enni inni. Kegyetlen volt.
A rendezők szerint egy gynege fizikumu egyén egyszer fogadásból indul a túrán ésmindenképp be akarta fejezni. Tüdőgyulladás, vérző ajkak, láz és szétment izületek voltak a tünetei!
Egészségünkre!
Jó hogy nem hagytam ki és be tudtam fejezni, unokáimnak büszkén mutagatom majd kitűzőmet a 70-es számmal.
Utolsó kommentek