A jó lábbeli véleményem szerint midennél fontosabb egy túra során. Sokat ronthat a morálom egy sajgó, fűzó vérhólyagos és elázott láb, ezeket mine elkerülhetjük megfelelő lábbeli választásával. Én a képen látható Meindl Air Revolution 3.1 mellet teszem le a voksom, sok túrát megjártuk együtt, és még sosem hagyott cserben. Vibram talp, és Gore-Text borítás jellemzi. Remek darab, csak ajánlani tudom.
Egy kis humornak is adjunk helyet az oldalon, ettől függetelnül tanulságos lehet Bear Boti túlélési prezentációja.
A méltán híres és nagysikerű sorozatból ragadnék ki egy pillanatot, mely akár életet is menthet.
"Tudod, az az izé amit túrázók hordanak, hogy összefogja a gatyájukat a bakancsukkal."
Csak akkor tudtam meg igazán mekkora kincs egy jó kamásli, mikor az előbb említett túrán enélkül vettem részt. Ugyanis térdig érő hó volt, ami sunyi módon be akart kerülni a kellemesen meleg zoknim és cipőm közötti kis résbe. Mondanom sem kell, nekem legkevésbé sem tetszett ez az ötlet. Mikor a 20 órás túra negyedik lépésénél az ujjammal szedtem ki a havat a cipőmből, rádöbbentem, ez így nem lesz túl szerencsés. Az egyetlen amit tehettem, ha rákötözöm a hadrágom szárát a bakancsomhoz, és így lezárom a hó útját, mely midnen lépésnél egyre közelebb akart kerülni hozzá, amennyire lehetséges. Ez a megoldás működött többé kevésbé, és száraz maradt a lábfejem.
A túra után beruháztam egybe. Megérte, azóta is imádom.
Gondolom nem kell ecsetelnem ennek fontosságát, egyrészt jó hangulattal tölt el, meleget ad, fényt, és a hús is ízletesebb, valamint a kórokozóktól is megszabadítja az ételt.
Én személy szerint a magnéziumtömbös tűzgyújtást ajánlom, mert egyszerű gyors és megbízható, szélben és nedves környezetben is működik. A kipattanó szikrával legegyszerűbb egy szétszedett tampont meggyújtani, egy apró szikra, és már lángol is. Valamint vízzáró csomagolása szárazon tartja a zsebünkkben. Ajánlom mindenkinek.
A túlélés legfontosabb szerszáma az agy után. Vele elvégezhetjük a legalapvetőbb feladatokat a szabadban. Vágást súlytst, hasítást, kalapálást, lyukasztást, szeletelsét.
Ha egy késnek ezekre mind alkalmasnak lennie, nem mindegy milyen formájúra tervezzük. Ezen feladatok mindegyikére találhatnánk egy egy tökéletes formát, de oyalt ami mindet egyesíti már nehezebb találni. Egyesek szerint lehetetlen.
A képen a saját kezemmel, Sleipner hidegmunkaacélból sarokcsiszolóval kivágott kés látható, elég korai állapotában. A kés vastagsága 6 mm, hossza 340 mm. A készítés további lépéseiről még lesz szó.
Az imént erről meséltem, hogy életem legdurvább túrája. Persze lehet hogy csak kényes vagyok, ezt döntse el mindenki maga a cikk elolvasása után.
Magyarország, Dunántúl, Balaton Felvidék, Bakony. Február, minusz 10 fok, árnyékban kevesebb. Térdig érő hó fedi az aljnövényzetet az amúgy is nehéz terepen. A feladat egyszerű volt. A kapott pontokat felkeresve össze kell rakni egy értelmes, magyar mondatot. Csakhogy a betűk egy egy A4 es méretű lapra voltak nyomtatva, és a térképen a bűtűk helyei egymástól riasztóan távolinak tűntek. Egy betű megtalálása abból ált, hogy összekötöttünk 3 egyenest a kapott szögek alapján, és az így kapott pontot felkerestük. Ezen a ponton egy fa várt minekt, amin az említett A4 es lap lógott. Csakhogy nem csak egy ilyen fa volt a mező közepén hiszen erdőről beszélünk, és midnez korom sötétben mert a túra éjjel 10 kor kezdődött. Mindezt térdigérő hóban és fagyban. Nem egy kéjutazás. 22 betű volt elrejtve, a kötelezően felkeresendő ellenőrzőpontokon kívül, melyeket ha nem érintettünk esélyün ksem volt h eredményt érjünk el a versenyen. 3 Fős csapatok küzdöttek egymás és a fagy ellen, szerencsére két cserkésszel voltam, akik tudták a merrét.
Avagy életem második legkeményebb túrája... Lesz szó az elsőről is... türelem
Írottkő. A maga 882 m es magasságával, és a testvérhegyeivel egész szép kihívást jelent a fel le mászkálást kedvelőknek. Hogy mindenki számára közérthető legyen, a 70 a túra hosszát jelzi kilóméterben kifejezve. Nemtudom ez első hallásrakinek tűnik soknak vagy kevésnek, de midenesetre mielőtt nekivágtunk nekem nem tűnt soknak. Miútán elértük az 50 km-es ellenörzőpontot komoly döntéssel találtuk szemben magunkat. Sötétedett, mindenki talpa térde sarka dereka teljesen szétvolt, valamint sötétedett, és lámpánk sem volt. Reménytelennek tűnő helyzet mondhatnánk, de egy nálunk is jobban lemaradásban lévő csapat megmentett minket, nekik lámpájuk is volt, hozzájuk csapódtunk tehát. Az utolsó 20 km es szakasz, ha rá gondolok is fáj, egy hatalmas és végtelennek tűnő emelkedővel kezdődött, majd egy hosszu egyenes út aminek sosem volt vége. Fájt. Nagyon fájt mindenünk. De itt már nem adhattuk fel, folytattuk hát. Reggel 6 kor indultunk el a Kőszegi Álltalános iskola tornaterméből, és este 11 körül értünk célba, közben alig áltunk meg enni inni. Kegyetlen volt.
A rendezők szerint egy gynege fizikumu egyén egyszer fogadásból indul a túrán ésmindenképp be akarta fejezni. Tüdőgyulladás, vérző ajkak, láz és szétment izületek voltak a tünetei!
Egészségünkre!
Jó hogy nem hagytam ki és be tudtam fejezni, unokáimnak büszkén mutagatom majd kitűzőmet a 70-es számmal.
Utolsó kommentek